Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


DÓRA Áron: A Folk Boys-folklór jelenvalósága

2008.06.15
 

A Folk Boys-folklór jelenvalósága

   
 A jelen tanulmány terjedelme miatt sem fog­lalkozhat a Folk Boys-folklór minden alkotá­sával, kimarad tehát a kedvelt mese[1], igaz törté­net[2], a monda, és minden olyan folklorisz­tikai szempontból rele­váns műfaj, amely nincs szoros kapcsolatban a zenével. A vizsgálat tehát a Folk Boys- folklórnak csak a hangszeres zenei alkotásaira, valamint az éne­kelt műfajokra korlátozódik.
A tanulmányban a fő hangsúlyt a Folk Boys- folklór ökológiájára kí­vánom fektetni, az éne­kelt dallamok használatának módjáról, alkalma­iról írok. Alaposabb etnomuzikológiai elem­zést, a műfajok részletes ismertetését és a kották közlését más összefoglaló munkákban megta­lálni.[3]
 
Énekelt műfajok ökológiája
 
„A Folk Boys játékosának lenni életforma!” Ez a már- már közhelyes kijelentés rejtve magában hordozza azon információkat, melyek megvá­la­szolják azokat a kérdéseket, amelyek a Folk Boys labdarúgóinak és szurkolóinak attitűdjeinek vizsgálata közben a kutatóban megfogalma­zódnak. E jellegzetes magatartási minták közé tartozik – többek kö­zött és a tel­jesség igénye nélkül- a mérkőzés előtti, alatti rend­szeres pálinkafogyasztás, a hang­szeres zenei szurkolás, indulóval vonulás és a meccsek utáni kocsmalátogatás. A sajátos folk­lór ökoló­giájának, szociológiájának vizsgála­tára a legalkalmasabb ez utóbbi, rendkívül összetett „rítusfolyamat” elemzése.
 
Ruszticitás és diszciplináris identitás
 
A játékosok, miután elhagyják a pályát, több­nyire egyből az öltöző épületében található büfé felé veszik az irányt. Az egyik szent tér­ből – futballpályáról- való elszakadás után igyekeznek mihamarább visszakerülni egy szin­tén szakrális térbe, a kocsmába.[4] A kocsmai vi­selkedés minden aspektusáról a tanulmány jellegéből adódóan nem kí­vánok részletesen be­számolni, mindenképp szükséges lenne azonban egy antropológiai jellegű elemzés például a térhasználatról, más csapa­tokkal folytatott beszélgetésekről, a kocsmázás utáni tájékozó­dás­ról stb.
A Folk Boys játékosainak és szurkolóinak jel­lemzője az asztalnál, poharazás közben torka­szakadtából történő nótázás. A ruszticitás felerősítésére tett erőfeszítéseik tudományo­san megalapozottnak te­kinthetők. Igyekeznek magukra ölteni egy archaikus viselkedési for­mát, és mivel tájékozottak a mintául szolgáló társadalmi réteg ha­sonló alkalommal gyakorolt attitűdjeiről, képesek ahhoz hasonulni. Így például nem jellemző az ún. „sírva vigadás”, asztalra borulva kesergés, ellenben az egyenes derékkal, szúrós tekintettel történő hosszas éneklés, vagy a csizmaszárcsapkodós, ihaj- csuhaj közbekiál­tásokkal tarkított mulatozás igen. A „népies” viselkedésmintákat a játéko­sok és szurkolók intuitív módon sajátítják el, a csapattársak alkoholos italok vásárlásával, meghívásokkal járulnak hozzá a szoci­alizációs folyamathoz. A „népiesség” mint tanszéki jel­lemző jelen van a csapattagokban, erősíti ben­nük a néprajzos identitást. (Az ivás rítusa is az „én jó gyűjtő vagyok” érzés erősítését szolgálja.) A „folk-feeling” integráló hatásá­nak eredményeképpen nem csak a va­lódi népraj­zosok élnek az ismertetett attitűdökkel, de a csapatban játszó nem néprajzos hallgatók is – mondhatni - folklorizálódtak.
 
A Folk Boys-folklór műfajai
 
Induló
Meccsek előtt a csapat játékosai pályára érke­zésig éneklik a Folk Boys Indulót. A „Tisza partján mandulafa virágzik” kezdetű ismert új stílusú nóta dallamára énekelt induló a leg­gyakrabban előforduló ének. Amiben az átlagos indulóktól gyökeresen eltér, az az, hogy nem ez az egyetlen megjelenési alkalma. Funkcioná­lisan ugyan ekkor a legindokoltabb, ám megle­pően magas számban fordul elő például a kocs­mai nótázások alkalmával. Az elfogyasztott al­kohol mennyiségével egyenesen arányosan nő az egy főre esően énekelt Folk Boys indulók száma, ez alkalmanként a 15-20-at is eléri. Figyelemreméltó, hogy a játékosok még akkor is tisztán emlékeznek a szövegre és a dallamra, mikor már az összes többi énekre, néha már ne­vükre sem.
Bár a Folk Boys- folklór egyértelműen betago­zódik a magyar folk­lórba, mégis ezen alkotása nemzetközi szempontból is jelentős. Az induló több nyelvre le lett fordítva, és az adott nyelveken folklorizálódott.[5]
 
Szurkolói zene
A mérkőzések alatt a lelkes szurkolótábor rendszeresen zenével bíz­tatja csapatát. Az al­kalmazott pszichológiával való kitűnő bánásmód tükröződik ezekben a megmozdulásokban. A „folk-feeling” szerves ré­szét képezi a népze­nével való együttélés. A néprajzosokra ösztön­ző­leg hatnak a harsány hangú, magas frekven­cián szóló hangszerek, mint például a duda, a zurna, a tárogató. A dallamok és az erőteljes hangzás mind pozitív energiával tölti fel a Folk Boys játékosát, nö­veli önbizalmát és küz­deni akarását. Ugyanez a zene az ellenfél csa­patának embereiben komoly idegi alapú traumát, lelki károsodást okoz, az ismeretlen hangzás­világ dekoncentrálttá teszi. A futballpá­lya, ami számukra is szakrális tér volt, megszűnik az lenni. Statisz­tikai adatok bizonyítják, hogy a Folk Boys játékosai a hangszeres bíztatás mel­lett jobban teljesítenek.
 
Énekelt hősepika
Ritkán előforduló, de archaikus műfaj. Csak töredékesen maradt meg, ciklusokban. A kocsmai éneklések alkalmával is csak megfogyatkozott társaságban, kora hajnalban kerül rá sor. Kulturhéroszai a Folk Boys történelmének for­dulópontjainál tevékenykednek. Jellegzetessége a műfajnak, hogy regionálisan is eltérő a hő­sök ismerete. Míg például a Bial-ciklus az egész Felvidéken ismert, a Bali-ciklus elter­jedési területe kizárólag a Börzsöny vidéki málnatermelő tájra korlátozó­dik. Az alapítás­ról szóló Ambrus-ciklus is jellegzetesen a pe­remke­rületi munkásság folklórjából került elő.
 
Sirató
A legritkábban jelenik meg, hisz csak funkció­jában élő műfaj. Tűrés-tagadás, néha elszenved egy-egy kisebb vereséget a csapat, ilyenkor hallható néhány női szurkoló ajkáról ez a meg­rendítő, panaszos dal­lam. A játékosok soha nem siratnak, rezzenéstelen arccal merednek a sem­mibe. Mikor a siratásnak vége, rendszerint pár perc hatásszünet után elemi erővel, majdnem egyszerre tör ki a jelenlevőkből a Folk Boys Induló.
 
Egyéb műfajok - avagy a Folk Boys-folklór új stílusa
A közös élményeket átélt csoport kohézióját erősítik azokkal az éne­kekkel is, amelyek te­matikailag nem kapcsolódnak szorosan sem a fut­ballhoz, sem az iváshoz. Ezeknek az énekek­nek – szemben az előző éne­kekkel- nincs semmi­féle szakrális funkciójuk, kizárólag a szóra­kozás miatt kerültek be a játékosok és szurko­lók repertoárjába. Ide tar­toznak a Kontroll Csoport nevű zenekar mélyenszántó gondolatokat megfogalmazó dalai (pl: A mi agyunk téves, El­adom), Karádi Katalin örökzöld slágerei (külö­nös tekintettel a hamvadó cigarettavég), va­la­mint Kacsóh Pongrác János Vitéz című zeneművé­nek örökbecsű dalla­mai.


[1] AaTh. 1584425. Tanszéki kirándulás az egri Szépasszonyvölgyben
[2] AaTh. 1584426-1584448. Bali Jancsi és a …. (történetek Bali Jánosról)
[3] VARGYAS Lajos. A magyarság népzenéje. 2002.
A tanulmányban felsorolt műfajok jellemzése megtalálható benne, de kimaradt azoknak a szövegeknek a közlése, melyek egyértelműen a Folk Boys- folklórhoz tartoznak. Egy ilyen hiánypótló kötet összeállítása még
adóssága a kortárs folkboysistikának.
[4] Vö. M. Eliade 2002. Jellemző még, hogy a hazafelé tartó játékosok szakaszokban teszik meg a hosszabb utat, egyik kocsmától másikig vándorolnak.
[5] MÉSZÁROS Csaba e kötet megjelenésekor éppen a jakutföldi változatok gyűjtésének embert próbáló feladatával birkózik.