Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


BALI János: Diffúzió vagy elemi gondolat?

2008.06.15
 
Diffúzió vagy elemi gondolat?
A Folk boys induló Krajno-i variánsáról
 
 
 
     2001. szeptember első hetében nép­rajzi gyűjtőút keretében Lengyelországban, a Varsó és Krakkó között húzott egyenes mentén, a Szentkereszt-hegység északnyu­gati térségében fekvő Krajno településen gyűjtöttem néprajzi anyagot a helyi bo­gyósgyümölcs-termesztés és -gyűjtögetés gyakorlatáról. Fő adatközlőm, Stanislaw Grzela, legnagyobb meglepetésemre, esti vodkázásaink közepette elővette azt a kéz­zel írott énekeskönyvet, mely még szépap­jától, Bartalomej Bednarskitól maradt fenn. Az énekeskönyv első három darabja a szerelmi folklór témájába vágó példákat tartalmazott. A negyedik sorszám alatt azonban a következő kéziratos dalszöveg szerepelt (néhány szó csak rosszul olvas­ható):
Folkboys grupa maszeruje do boju,
w?sy pobręcaj? po bohatersku.
Wychylaj? pól butelki wódeczki, wódeczki,
złapi? swoich przeciwnikow za szyji.
 
Mog? juz drzec wszyscy ich przeciwnicy.
Folkorisci s? zawsze najlepsi.
Sajpi? goly w mezliczonej ilo?ci, ilo?ci,
O jak ta grupa dowcipkuje i leci.
 
Tryumfuj? zwyciestwo folklori?ci,
w karczwie oru wychylaj? pół setki.
Chlubny triumpf w pelnyw swietle zabłyswie. Zabłyswie,
Ich swiętuj? gwiazdy w wysokim viebie.
 
     Mikor házigazdám elénekelte e nép­dalt, világossá vált, hogy a Folk boys in­duló egy igen ritka variánsáról van szó. A felfedezés izgalmában rögtön elkezdtem Stanislawnál érdeklődni az énekeskönyv és szerzője, Bartalomej Bednarski felől. Az énekeskönyv kezdőlapján a kézzel írott 1851-es dátum szerepel. A családi hagyo­mány ezt az évszámot tartja Bartalomej bá­csi és későbbi felesége eljegyzési idő­pontjának. Bartalomej bácsi a szomszédos Radlinról érkezett a faluba vőnek. Fele­sége Barbara Sołoduszkiewicz módos job­bágycsalád egyetlen gyermeke volt. A csa­lád eleinte nem nézte jó szemmel a fafara­gásban jeleskedő, de származásánál fogva szegényebb, ötgyermekes család második fiúgyermekeként világra jött Bartalomejt, aki 1840 és 1844 között részt vett Piotr Sciegienny-féle felkelésben. Mégis úgy gon­dolták, hogy az erőteljes felépítésű vő képes lesz tovább vinni a gazdaság férfi­munkáit. A fiatal párnak négy gyermeke született, sorrendben Henryk (1853), Leokadia (1859), Antoni (1860) és Jamina (1865). A tendencia világos: a lány szüle­inek haláláig a család az egyke jogszoká­sát követte. A lány szülei, Jamina és Zdzisław Sołoduszkiewicz a családi emléke­zet szerint 1857 egy hideg januári éjsza­káján, egyszerre halt meg, miután a házu­kat fedő zsúptető szikrát fogott, s a ház­ban égtek. Házigazdám üknagyanyja, Leokadia Bednarski a faluban ment férjhez 1878-ban Tadeusz Jurga-hoz. Az unokájuk volt az 1921-ben született Józef Grzela, Stanislaw nagyapja.
     Bartalomej Bednarski feltehetően 1851 és 1853 között jegyezhette be a nép­dalt, melynek címet nem adott. Stanislaw úgy tudja, hogy szépapja a vasárnapi ebéd után cimboráival mindig tanyázni járt a falu belterületétől elkülönülő csűrökhöz. Itt a vodkázások alkalmával a falu felszegének gazdái énekeltek, beszélget­tek. Bartalomejt egy alkalommal részegsé­gében - az anekdota szerint - a falu szé­lén, az árok partján találták meg reggel a patakra induló lányok úgy, hogy egyik ke­zében egy üres vodkás üveget, másikban az énekeskönyvet tartva szunyókált. A faluban rögvest folklorizálódott a dal, Stanislaw szerint szinte az összes jelenleg is élő, hetven évesnél öregebb férfi legalább egy versszakot ismer a dalból.
A következő na­pokban - érthetően - figyelmem a málnáról a népdalra terelődött. Segítségemre volt Stanislaw, aki bemutatott az öregeknek. A diktafonnal gyűjtött hangzó anyagot a Var­sói Folklór Intézet gyűjteményének ajándé­koztam (leltári szám: 7254/2001). A nép­daltöredékek állapota megerősített abban az elképzelésemben, hogy Krajnoban e kultúrjó már a "passzívan kollektív és improduktív" (Bogatürjov) néprajzi tények sorát gazdagítja. A népdalnak a környező településeken (Bilcza, Kielce, Radlin, Karczówka) nincs hagyománya, ami két ta­nulsággal szolgál. 1. A települések házas­sági kapcsolataiban az elmúlt másfél év­században az endogámia jogszokása volt a jellemző. 2. Bartalomej Bednarski szemé­lyéhez kötődött a folkloralkotás "archetí­pusa". Kérdés, honnan ismerte a népdalt? A választ valószínűleg az 1844 és az 1851 közötti időszakban kell keresnünk, hiszen a családban nem maradt fenn arról adat, hogy mit csinált, hol tartózkodott ez idő alatt Bartalomej bácsi. A népdal szöveg­elemzése egyértelműsíti a magyarországi kapcsolatokat. Egy másik tény az ezirányú kapcsolatok lehetőségét erősíti. Felesége révén a családban fennmaradt egy kéziratos receptgyűjtemény is, melyben "az én Bartalomejem kedvence" cím alatt a pyłska nevű kukoricamálé étel receptje szerepel. Az étel nevét neves lengyel nyelvészek (lásd például: Grzelak 1971. 152; Modzelan 1985. 13.; Bany 1969. 222. és Dabrowska 1972. 183.) tévesen a Połska = Lengyelor­szág hangalaki hasonlóságából eredeztet­ték. Abból indultak ki, hogy az 1905-07 közötti munkásmozgalmi eredetű forradalom során a nemzeti elkötelezettségű csopor­tok üzemi táplálkozásban már megjelent az étel, melynek népszerűségét olcsósága mel­lett könnyű elkészíthetősége jelentette. A Krajnoi adatok viszont arra utalnak, hogy az adott terminus megszületése jóval ko­rábbi a 20. század elejénél. Nem nehéz felismerni, hogy a pyłska nagyban hasonlít az erdélyi puliszka, hasonló ételcsoportot jelölő terminusához, s ez a 19. század kö­zepi kapcsolatok elméletét erősíti. Felte­hetően Bartalomej Bednarski 1849-ben maga is részt vett a magyar szabadságharcban Józef Bem oldalán, s részese volt az erdé­lyi hadjáratnak is, itt ismerkedhetett meg a puliszkával éppúgy, mint a Folk boys dallal. Ezt követően Bem tábornokot már nem követte görög és török földre, hanem visszatért szülőfalujába, de innen törté­nete már ismert. Az 1849-es hadjárat már csak legendás oroszgyűlöletében élt to­vább. Egy családi anekdota szerint egy­szer, amikor komájával, Ladisław Handoval Terespolnál járt, "Madarat tolláról musz­kát fazekáról!" felkiáltással akkorát kö­pött kelet felé, hogy az Breszt-Litovszkig szállt.
     Összefoglalva elmondhatjuk, hogy egy kéziratos énekeskönyvben szereplő népdal­szöveg alkalmat adott a hagyományos ma­gyar-lengyel népi kapcsolatok egy további sajátos példájának bemutatására. A "Folk boys dal" immár bizonyíthatóan nemzetközi ismertségű kultúrjó, mely a magyar nép kultúraközvetítő tevékenysége által került be a szomszéd népek folklórjába.